Egy nagy mérföldkőhöz érkeztünk a Lányok ügye programunkkal.
A Sansfil szegénynegyedet „kiszolgáló” excizor asszony is „letette a kést” – ahogy mondani szokták.
De hogy is jutottunk ide?
A Sansfil negyedben csak excizor segédek laktak, s talán emlékeztek, hogy a 10 segédből kilenc már fogadalmat tett, hogy soha többé nem vesz részt excízióban.
Sini Sanuman partnerszervezetünk ezek után megpróbálta felkeresni azt az excizor asszonyt, aki ugyan nem lakik a negyedben, de hozzá mennek Sansfilból excízióra. Többszöri elutasítás után az asszony végre belegyezett abba, hogy fogadja a Sini Sanuman képviselőjét, de a találkozó ezzel a mondattal kezdődött:
„Ha azért jött ide, hogy lebeszéljen az excízióról, akkor ne fárassza magát, mert nem fogom abbahagyni. A férjem beteg, nem keres, szükségem van bevételre, hogy enni adjak a gyerekeimnek.”
Innen szép nyerni!- ahogy mondani szokás.
Keita asszony a Sini Sanumantól nem hagyta magát, elővette a fotóit, elmondta az egészségügyi összefüggéseket az excízió és a nők visszatérő problémáiról, s mára megszületett a megállapodás, amely szerint az excizor többet nem dolgozik korábbi szakmájában.
A képen a fogadalomról kapott oklevelét mutatja.