Sok mondat kezdődött már úgy, hogy volt egyszer egy álmom… És még több cél, vágy és misszó valósult már meg ebből az egyszerű mondatból, ezekből a nagyreményű álmokból. Amikor már hat-hét éve működtettük a bamakói gyermektámogatási programot és a kislányok, akik magyar támogatók segítségével kezdtek iskolába járni, felcseperedtek, akkor szembesültem azzal, hogy fiatal nőként milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, milyen megrázó problémákkal küzdenek… Foglalkoztatott a kérdés, hogy hogyan tudnék nekik segíteni abban, hogy méltóbb életet élhessenek, hogy legalább az ő gyermekeik megmeneküljenek az olyan ártó szokásoktól, mint a nemiszerv-csonkítás, a gyermekházasság, vagy éppen az asszonyverés. Ez a törekvés szülte először a Mme Morris Lány Klubját, majd a Girls Connection klubot, amit már a lányom, Mesi Morris működtetett. Törekvésünk a változtatásra, a felvilágosításra, a Lányok Ügye programunkban folytatódott.
Ennek a programnak kapcsán ismerkedtünk meg helyi partnerünkkel a Sini Sanuman szervezettel, akik már 20 éve dolgoznak azon, hogy a női nemiszerv-csonkítást kiírtsák hazájukból és a nőknek méltóbb, biztonságosabb, emberibb élete lehessen Maliban is. Munkájuk elismeréseként kaptak ajándékba egy telket azért, hogy egy nőket segítő központot hozzanak létre, a House of Hope-ot, a Remény házát. Ez adta a reménysugarat, hogy valami értékeset és előremutatót tudunk megvalósítani együtt. Szinte láttam magam előtt az épületet, a Remény házát, ami nemcsak átmeneti menedékhelyként szolgál a bántalmazás elől menekülőknek, de lehetőséget ad arra, hogy átképzéssel, tanulással lehetőségük nyíljon az újrakezdésre, egy önálló, szabadabb életre. Egy olyan nőközpontról álmodtam, ami tudás-és támogató központként is szolgál a közösségnek… És amikor az ember látja a célt, valahogy megtalálja a hozzá vezető utat is.
De az út, mint ahogyan minden fontos út, nehéz és rögös volt. Sokan nem hitték, hogy lehet ilyen távol hatást elérni, hogy szabad beleszólni távoli kultúrák barbár cselekedeteibe. Évekbe telt és rengeteg ember meggyőzésébe arról, hogy van az a helyzet, ami már egyetemlegesen minket is érint, nem fordulhatunk el tőle. A sikerhez, a célhoz vezető úthoz elengedhetetlen volt egy csapat rendíthetetlen összefogása, számtalan megbeszélése, megrendítő összetartozása és egy bátor, lehetetlent nem ismerő önkéntes, Lengyel Anita spontán üzenete.
… valahogy így jutottunk el oda, hogy január elején támogatási szerződést kötöttünk a Richter Gedeon Nyrt-vel, amely alapján a gyógyszeripari óriás jelentős mértékben hozzájárul a ház felépítéséhez és a majdani üzemeltetés költségeihez is. Elmondhatatlan, felemelő érzés volt.
Rendkívül hálásak vagyunk minden eddigi támogatónknak, hogy eddig is támogatta ezt az ügyet és a Richter Gedeon Nyrt-nek, hogy a támogatók élére állt. Ezentúl a ház: „Gedeon Richter-Sini Sanuman House of Hope” vagyis a remény háza néven fut.
A nőközpont alapkőletétele megtörtént. Hamarosan kezdődik az építkezés! Látjátok? Érdemes álmodni! 
