Büszkék vagyunk, mert idén nemcsak támogatói, hanem nagykövetei is vagyunk az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál keretein belül látható, A mi keresztünk című megrázó, ébresztő, bátor és rendkívüli alkotásnak.
A filmről eszünkbe jutnak a fesztivál alapítójának, Sós Ágnesnek a szavai:
„Ránéztünk az idei versenyfilmjeinkre, visszatekintettünk az elmúlt évre, betegségre és az országra, ahol élünk, és egy fogalom járt át minket: “bátorság”. Van, akinek sajátja, van, akinek nem. A bátorság egy állapot. Akik nem bátrak, mindig van mire hivatkozniuk. Akik viszont valóban bátrak, nem hivatkoznak semmire. Ők vannak kevesebben. Mindig is kevesebben voltak.
Nők, gyerekek, ellenállók, álmodozók, útkeresők – akik bátrak. Filmrendezők, akik bátrak. Filmrendezők, akik – az idei fesztiválon először – anonim filmkészítők. Ha felfednék magukat, az életükkel fizetnének. Sok országban vannak bátor filmkészítők, és sok országot el kell hagyniuk ahhoz, hogy bátran készíthessenek filmet. Az egzisztenciájuk és az életük forog kockán még 2022-ben is, ha mutatják pusztán az igazságot.
Cselekedni bátorság. Filmet készíteni ott, ahol nemcsak a filmkészítés, hanem az alapvető emberi jogok, az emberi méltóság, a szabadság, és egyáltalán az igazság kimondása az örök hatalmi érdekek miatt akadályokba ütközik, bátorság…”
Csapattagunk, Ribarics Pál szerint a film az afrikai élet sokszor megrázó sokszínűségének hű tükre. A főszereplő házaspár a maniókaliszt csekély terméséből él, és nagyon aktív a helyi protestáns templomban. Minden összejövetelen az Isten és a Sátán közötti harc áll a középpontban. A gonosz szellemek, az átkok és a boszorkányság a mindennapi nyelvezetük része, és még mindig fontos elemei a hitviláguknak.
A felszín alatt azonban a házaspárnak van egy nagy közös titka, ugyanis mindketten AIDS-esek, amit a Közép-afrikai Köztársaságban sokan még mindig egyfajta isteni büntetésnek tekintenek. Ahogy állapotuk jelei egyre inkább láthatóvá válnak a kétségbeesés lassan eluralkodik rajtuk, imákba és csodákba kapaszkodnak, minden apró szerencsétlenséget isteni áldásnak, míg minden kudarcot büntetésnek tekintenek. Remény, félelem és szégyen között vergődnek.
A dokumentumfilm még izgalmasabbá válik, amikor a férjnek felajánlják a segédlelkészi állást, ami a képernyőn is jól láthatóvá teszi belső konfliktusát. Vergődik, hogy elfogadhatja-e „Isten hívását”, hogy vezesse a gyülekezetet, méltó-e erre a feladatra.
Ez a dokumentumfilm a fájdalomról és a tehetetlenségről szól és emlékezteti a nézőt arra, hogy a régi előítéletek és hiedelmek még mindig nem tűntek el, kétszeresen sújtva a szerencsétlen áldozatokat. Ugyanakkor megmutatja Afrika értékét is, a közösség erejét beleértve a házastársi közösséget is.
A filmet rendezte:
Elvis Sabin Ngaïbino
VETÍTÉSI IDŐPONTOK:
2024. február 3, 14:45, Mammut II.
2024. február 4, 13:45, Mammut II.